神威 楽斗
A déli hold megtelt békével, és könnyeket hullatott az eső édes dallamában
Az ujjam végével festek tovább, a nap álma, amelyet kezdtem elfelejteni
Mint egy nyíló virág
A szél begyűjti testemet a Föld hajlásába
Gyengéden nevettem.. a hervadt levelek elégtek felettem
Egy másik énem nézett rám
Ha senki hangja nem jut el hozzám, akkor mindent eltörlök érted
Újra és újra megismételted ugyan azokat a hibákat és most folyton remegsz a szomorúságtól
Az idő mozdulatlan keze a szívemben megérintette a soha el nem halványolú gondolatokat
Az álom eláradt a lágy napsütésben, eltűnt az elhalványult éjszakai égbolton
Az eső a könnyeim
Nem tudom kifejezni szomorúságom.. elragadta a hold sóhaja
Tudom, hogy elvesztegettem az időt.. van értelme a halálnak
A hangom nem ér el téged
Az utolsó szavakat amiket nekem adtál
Még most is sírnak itt
Úgy döntött nem okoz fájdalmat, a hold könnyei az éjszakai égbolton elárasztották szívemet
Az éjszakának még el kell vinnie téged
Amíg festem az olvadó eget, a színtelen táj suttogott
Most bűn, ahol nincs semmi, még a múlt sem tér vissza, amire még mindig emlékszem
Elsodródott a fény égő hullámaival, rám mosolyogtál
Látni téged a távolban, megtelve békével
Továbbra is kiáltam a neved
Senki nem tud hibáztatni többé
Felébredtem az álomból, ahol csendesen megérintettem sebeidet remegő ujjaimmal
Újra és újra megismételted ugyan azokat a hibákat és most folyton remegsz a szomorúságtól
Nem tudok elbúcsúzni még most
Lassan tovább imádkozok az elcsendesedett ég felé
Szelíd hanggal
Remegő hanggal
Tovább imádkoztam
Fordította: Yun Hee
|